A geotúra egy különleges kirándulás térben és időben, melyen képzett geotúra-vezető kalauzolja az érdeklődőket. A túra résztvevői összekötik a kellemest a hasznossal: élvezik a friss levegőt, sétálnak, gyönyörködnek a tájban, eközben pedig érdekes és értékes információkat kapnak a terület földtani felépítéséről, kőzeteinek kialakulásáról, felszínformáló folyamatairól, állat- és növényvilágáról, kultúrtörténeti érdekességeiről. Ezen ismereteket a geotúra-vezető szakszerűen, közérthető és élvezhető formában adja át, kerülve a száraz, szakkifejezésektől és adatoktól hemzsegő tájékoztatást.

Mire figyeljünk egy geotúrán?
A geotúrázók „magatartás-kódexe”

Amikor geotúrázunk, leginkább a földtudományi jellegű természeti értékekkel ismerkedünk meg képzett geotúra-vezetőnk segítségével. E természeti értékek – élettelenségük ellenére – ugyancsak sérülékenyek, így nagyon fontos szem előtt tartanunk az alábbi két alapvető szabályt:

Természetvédőként makacsul hiszünk abban, hogy egy jól sikerült geotúrán hallott érdekes információk sokkal nagyobb „kincset” jelentenek, mint a terepen begyűjtött (és pl. egy vitrinbe kitett vagy fiók mélyére süllyesztett) ősmaradványok, ásványok! Bármely faj egyedeinek gyűjtése, élőhelyeinek zavarása, károsítása, illetve kőzetek, ásványok, ősmaradványok gyűjtése mind a geotúra-vezető, mind a geotúrán résztvevők számára tilos!
Ha el tudtuk cipelni a geotúrára itallal teli palackunkat és alufóliába tekert szendvicseinket, akkor azok csomagolóanyagait vissza is tudjuk vinni kiindulási helyünkre, ahol kidobhatjuk ezeket (lehetőleg szelektív) hulladékgyűjtőkbe. Bár talán elsőre furcsának tűnhet, de azon túl, hogy nyilván ne szemeteljünk, ne használjuk az erdőben, tűzrakóhelyek mellé kihelyezett hulladékgyűjtőket, mert egy erősebb széllökés, egy élelem után kutató állat úgyis rövid időn belül kiszórja onnan (arról pedig nem is beszélve, hogy e hulladékgyűjtők rendszeres ürítése igen kevés helyen megoldott).